A munkásszállás egy nyugdíjas szemével!
Hogy kerül összefüggésbe egy nyugdíjas és egy munkásszállás?
Valóban jogosan merül fel a kedves olvasóban az a kérdés, hogy mégis, hogyan kerülne egy átlagos nyugdíjas egy munkásszálló közelébe? Ez így valóban elég hihetetlenül hangzik de személyes tapasztalatból tudom, hogy ezek az irreális helyzetek hajlamosak megtörténni. Ebben az esetben speciel szeretett nagymamám került közvetlen kapcsolatba egy munkásszállóval, így az ő tapasztalatait tudom átadni az olvasó közönségnek. De mielőtt ezt megtenném pár szóval felvezetném a történetet, ami még mindig meglehetősen abszurdnak hangzik.
Nagymamámról célszerű tudni, hogy egy nagyon értelmes tanult asszony, aki világ életében vezető pozícióban dolgozott jobbnál jobb munkahelyeken. Végzettsége eredetileg bánya mérnök, de a Bányászati Hivatal egyik fejeseként dolgozott szinte egész életében, majd innen is ment nyugdíjba. Rengeteg nyelvet beszél, nagyon olvasott és iszonyúan művelt. Anyagilag rendkívűl jól áll, hiszen felmenőinket nézve is nemes családból származunk. Mégis egyszer egy vasárnapi ebédnél bejelentette, hogy ő mivel szörnyen unatkozik otthon és mozgás igényeit nem elégíti ki heti 1-2 több kilométeres túra, alkalmi munka után szeretne nézni. Gondoltam megint valami új hóbort, a legutóbbi a Balaton átúszás volt, de azt is kinőtte, ez sem lehet sokkal komolyabb. De tévedtem, ugyanis 1 hét múlva a boldogságtól kicsattanva jelentette ki, hogy talált munkát méghozzá vidéki leltározóként fog elhelyezkedni. Az eszem megállt, hogy az a nő, aki világ életében szellemi munkát végzett, mit fog kezdeni egy ilyen monotonítást igénylő feladattal. De megint csak téves feltételezéseim voltak ugyanis teljes lekesedéssel mesélte, hogy a következő héten Szombathelyre mennek és akkor miután két napos leltár van, lent is kell aludnia, de a cég fizeti a szállást egy adott munkásszállóban.
Nagymamám és a munkásszállás
Mondanom sem kell, hogy rengeteg élménnyel gazdagodva tért vissza Szombathelyről és egészen euforikusan mesélte, hogy mennyire igényes és tiszta volt a szállás is amit a munkahely biztosított nekik. Úgy érezte, hogy a fiatal korát egészen pontosan a kollégista éveit idézi meg a munkásszálló hangulata. Beszámolói alapján egy, két ágyas szobába került, ahol végül csak egyedül aludt. A szoba aránylag tágas volt, szépen bútorozott, abszolút jó elrendezéssel. Egy kisebb fürdőszoba és egy egészen apró konyha rész járt hozzá, ahol akár még főzőcskézni is van lehetőség. Mesélte, hogy minden emelethez tartozott egy közös tér, ahova kijártak beszélgetni az emberek. Természetesen nagymamám is beszélgetésbe elegyedett a munkatársaival, akik nagy tisztelettel fogadták azt, hogy nyugdíjas kora ellenére is ennyire vagány, hogy ilyen új dolgokba is képes belevágni.
A cég biztosította munkásszállás
Nagymamám utána érdeklődése miatt tudom, hogy az ilyesfajta cégek, mindig a legjobb munkásszállók biztosítására törekednek az alkalmazottaik számára. Hiszen az ő érdekük, hogy annyira rugalmas csapattal rendelkeznek, hogy akár egy héten kétszer is képesek legyenek esetleg vidéken is leltározni. Mint megtudtam ilyen fajta munkák esetén nem csak a munkásszálló költségét és az ahhoz tartozó többszöri étkezést biztosítja a cég, hanem az adott két napi munka kétszeresét is kapják meg a fizetés összegében, ami így nagyjából utána számolva is elég szép összeg.
Személyes beszámoló alapján egy munkásszállás
Annak ellenére, ahogyan a mamámat ismertem rendkívül meglepődtem azon, hogy ennyire pozitívan csapódott le benne maga az alkalmi munka illetve a munkásszálló kérdése. Hiszen ő alapjában elégé sznob természettel van megáldva és még ennek ellenére is azt állította, hogy bár első ízben nagyon megijedt attól, hogy idegen helyen valószínűleg idegen emberrel kell aludnia, végül be kell vallania nagyon pozitívan csalódott. Messze magasan túl szárnyalta az adott munkásszálló az abba vetett reményeit és arra a konklúzióra jutott, hogy ezt feltétlen kipróbálja más alkalommal is. Hiszen nem csak, hogy egy új tapasztalat szerzés, de maga az életérzés vissza hozta a fiatal korát, amikor még egyetemistaként kollégiumba lakott. Rengeteg emlék jött fel benne, olyanok is, amik addig eszébe sem jutottak. Az utána levő napokban szinte végig csak nosztalgiázott.
Mit tanított nekem a nagyi és a munkásszállás esete?
Bár látszólag ez egy felületes történet nekem mégis nagyon mély konklúziót nyújtott, hiszen itt elsősorban nem arról volt szó, hogy pénzt akart keresni, hanem hogy ki lépett a komfortzónájából.
Mindent összevetve szerintem akár nyugdíjasként is nagyon megéri bevállalósnak lenni. Hiszen jól tudjuk, az a jó hozzáállás, lehet az ember akármennyi idős is, ha mer bele kezdeni új dolgokba. Ez pedig nem csak anyagilag lesz áldásos, hanem abszolút fiatalon is tart. Nem szabad bele süppedni a mindennap problémáiba, hanem venni kell egy mély levegőt és lépni kell egyet. Lépni egyet a világ és az álmok felé. Hiszen soha nincsen elég késő ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és elkezdjünk végre, úgy igazán élni!
