Nem kell félni a szemüvegtől

Szemüveg a gyerek én szemével

Gyerekkorom óta kellene szemüveget hordanom, bár régebben elsősorban szemtengelykorrekció miatt. Azonban sosem sikerült megszeretnem. Egyszerűen nem voltam hajlandó viselni. Az első szemüveg, amit kaptam, annyira erős volt, hogy folyamatos fejfájásokra panaszkodtam. Kiderült, hogy elírta az orvos a tizedesvesszőt és sokkal erősebb lencséket kaptam, mint szükséges volt. Később sem sikerült elfogadnunk egymást a pápaszememmel. Hiába a bájos, kerek keret és a színes madzag, a szüleim nem tudtak rávenni, hogy viseljem. Kínosnak éreztem a kiegészítőt, pedig egyébként semmi okom nem volt rá. Nem gúnyoltak ki sose miatt. Egyszerűen csak nem szerettem viselni. Úgy éreztem, hogy elcsúfít. Kényelmetlen, és nagyon zavaró. Nyomja az orromat. Mintha nem látnék a kerettől.

Milyen szemüveg lenne az ideális? Talán lesz is?

Miután többször is írtam ezekről, bennem is átláthatóbbá váltak a dolgot és rájöttem, hogy milyen apróságot mellett siklottam el, amikor az ideális keretet kerestem magamnak. Az egy dolog, hogy a keret jól áll és nem csúszik le az orromról, de emellett még számos másik részletre is oda kell figyelni, különben az ember úgy jár, mint én a szemüveg vásárlásával. Emlékszem, hogy anno műanyag lencsét kértem, mert azt találtam biztonságosnak. Tudom, az ördög nem alszik, de ezúttal biztosan a karcmentes üvegre szavaznék. Ismerem már annyira magamat, hogy tudjam, az a szemüveg nem mindig a tokjába kerül vissza. Az én táskám tele van a laptopommal, töltőkábelekkel, vizes palackkal és az üveglencsék rémálmának ítélt kulcsokkal. Meglehetősen viszontagságos állapotok vannak odabent. A másik, amire előre gondolnék, hogy olyan szemüvegem legyen, ami multifunkcionális vagy bifokális. A szemem ugyanis azért kezdett el romlani az optikus szerint, mert túl sokat fókuszálok közelre, nem tartom be az ideális távolságot köztem és a monitor között. A legjobb lenne, ha olyan szemüveget tudnék csináltatni, amit egyszere viselhetek, közel és távollátásra. Nem szeretném cserélgetni őket, attól függően, hogy épp merre kell néznem.

A közelmúltban hallottam a kék fényszűrős lencsékről is, amiket kimondottan számítógépes munkához találtak ki. Ahogy arról írtak több helyen is, a monitor előtt végzett munka rendkívül megterhelő az agy és a látás számára, folyamatos alkalmazkodásra kényszeríti az idegrendszert, ami akár fejfájáshoz is vezethet. Már évek óta monitorok előtt dolgozom, korábban azonban mindenki annyit mondott, rosszat tesz a szemnek. Lássuk be, ez nem a legmotiválóbb mondat. Elég sokszor hallhatja az ember. Amikor azonban korrekten leírja, esetleg elmondja ezt valaki, sokkal inkább érezhető a felelősség. Éppen ezért, olyan lencsét választanék, ami segíti az alkalmazkodást. Nem biztos, hogy tíz-húsz év múlva bánni szeretném, hogy makacskodtam.

A kékfény a másik modern mumus, ami a látásunkra és a bioritmusunkra is nagyon rossz hatással van. Hiába a laptopra telepített kékfény szűrő alkalmazás, ennek ellenére erősen ajánlott a lencséket egy-egy ráadás réteggel kezelni. Az egyik az antireflex réteg, a másik pedig az úgynevezett ibolya-kék védelem. Ezen a ponton már kezdek kicsit aggódni a pénztárcám miatt. A vizsgálattal, a szemüveg keretével és az egyénre szabott lencsékkel együtt ez biztosan nagy kiadásnak ígérkezik. Ezért is igyekszem mindezt az október folyamán letudni, ugyanis az október hivatalosan is a látás hónapja. Ebben a kampányban számos optika ingyenes szemvizsgálatot tart és rengeteg kedvezménnyel várják a vásárlókat.

Szemüveg húsz éves fejjel

Felnőt szemmel természeteszen más a helyzet. A munkámból és az egyetemi évekből adódóan a látásom megromlott. Amikor nagyon kimerült vagyok, nem látok néhány méternél tovább – tisztán. Különösen igaz ez a kivetítőkre. Ha túl messze ülök az előadások során az egyetemen, akkor mindössze egy homályos, fehér foltot látok.

Akkor kezdett ez a helyzet zavaróvá válni, amikor hazánkban is felütötték a fejüket a hipszterek. Bevallom, nekem nagyon tetszett ez a stílus. Részben ennek tulajdonítható, hogy én is újra felkerestem a helyi optikát és kiderült (természetesen), hogy szemüvegre van szükségem. Inkább lelkes voltam, mint csalódott, mert pontosan olyan vastag, retro keretet szerettem volna, amit akkor mindenki más. De mivel nekem dioptriás lencsére volt szükségem, nem mondhatták rá, hogy divatszemüveg.   

Bár édesapámnak nem tetszett, mindenki más szerint nagyon jól állt. Én is kicsit úgy éreztem, hogy hozzátesz a stílusomhoz. Szerettem hordani, de a javaslattal ellentétben nem állandóan. Ugyanis hiába a minőségi lencse, a divatos keret és a pozitív visszajelzés, sehogy sem volt kényelmes a szemüveg viselés. Csakis előadások alatt, vagy fáradt napokon vettem fel.

Szemüveg felnőttként

Gondolkozom, hogy újra felkeresek egy optikát, és megnézetem a szememet. Valószínűleg valamennyit romlott a látásom, mióta minden nap órákat ülök a számítógép előtt – és sajnos ez nem opcionális. A régi okulárém még megvan, és időről-időre fel is veszem. Azonban a keret sajnos már túl kicsi, nagyon nyomja a halántékomat, s emiatt gyakran megfájdul a fejem.